Nem sokára, mi is odaérünk Smaug pusztaságára, de addig még hosszú az út. S az utunk veszélyes lesz, koboldokkal, vargokkal kell majd csatákat vívnunk, kik most  kegyetlenebbek és szervezettebbek, mint amilyenek valaha is voltak. Sötétedik s beköszönt a tél, a fáklyánk utolsó lángja ellibben az éj sötétjében. A víz deresedik s majd jéggé fagy, alant a Sebes-folyó felett el száll majd az Iszonyat. Ott vár ránk már Smaug, a Rettenthetetlen, az Erős, a Legádázabb, s Legbölcsebb, kinek pikkelyei és páncélja sokszorta erősebb, mint a Khazad-dûm-i mithril. "Olyasmi van készülőben, amit még a hollók sem hallottak."

Nyolc óra és oda érünk, nyolc óra és pusztításunknak nyoma marad, de sose keseredjünk el, van miért küzdenünk! Én ezzel a dallal kívánok mindnyájatoknak sok sikert a mai harcaitokhoz, s, ha már így adódott, TALÁLKOZZUNK SMAUG PUSZTASÁGÁN, a Magányos Hegy lábainál. Ahogy a madár száll, pirkadatkor. :)

"A látóhatár peremén pedig ott derengett a Magányos Hegy. Legmagasabb csúcsán halványan világított a hó."