" [...] Saruman hamarosan irigyelni kezdte Gandalfot, s ez a versengés végül gyűlöletté nőtt. Ezt ugyan titkolta, de érezte, hogy a Szürke Vándor az erősebb, és bár elrejti hatalmát, könnyedén befolyásolja Középfölde lakóit, noha sem félelmet, sem tiszteletet nem kelt maga iránt. Saruman nem tisztelte, mégis félni kezdett tőle, mert sosem lehetett biztos, mennyire lát bele Gandalf a gondolataiba, s szavainál nagyobb aggodalommal töltötte el, amikor hallgatott. Ezért kihívóbban és kevesebb tisztelettel szólt Gandalfhoz, mint a Tanács többi tagja, örökké ellent mondott neki, és semmibe vette tanácsait; ám titokban minden mondatát megjegyezte és magában mérlegelte, s minden lépését kifürkészte, ha tudta.

Így esett, hogy Saruman a félszerzetekkel és a Megyével is foglalkozni kezdett, máskülönben bizonyára nem fordított volna figyelmet rájuk. Eleinte nem gondolta arra, hogy gyűlölt vetélytársának barátsága a Kis Néppel kapcsolatban állhat a Tanács ügyeivel, s mindenekfelett a Hatalom Gyűrűivel. Mint ahogy eleinte nem is volt ilyen kapcsolat, és Gandalf barátsága csak az irántuk érzett szeretetéből fakadt, hacsak szíve mélyén nem húzódott meg valami előérzet felszíni gondolatain túl. Éveken át ellátogatott a Megyébe, s annak, aki hallani akart róla, készséggel mesélt a népéről is. Ilyenkor Saruman mosolyogva hallgatta, akár egy hóbortos öreg vándort, de figyelt rá.

Amikor látta, hogy Gandalf szívesen keresi fel a Megyét, Saruman maga is ellátogatott oda, persze álöltözetben és a legnagyobb titokban. Így járta be, és jegyezte fel minden útját és vidékét, amíg csak úgy nem gondolta, hogy amit lehetett, megtudott. S később, amikor már nem lett volna okos vagy kifizetődő cselekedett visszatérnie, még mindig kémeket küldött a környékre, hogy figyeljék a határokat. Mert továbbra is gyanakodott. Olyannyira elvakította elméje romlottsága, hogy meggyőződése szerint a Tanács minden tagja ravasz és előrelátó stratégiát űzött saját célja érdekében, s azt hitte, minden egyes cselekedetük erre utal. Ezért jóval később, amikor arról értesült, hogy Gollam Gyűrűjére egy félszerzet lelt rá, egyetlen gondolata az volt, hogy Gandalf kezdettől fogva tudott erről. Ezt érezte legnagyobb sérelmének, hisz úgy vélte, minden, ami a Gyűrűkkel kapcsolatos, az ő hatáskörébe tartozik. Gandalf bizalmatlansága tehát jogos volt, de ez nem csökkentette dühét.

Mindennek ellenére Saruman kémkedése és titkolózása még nem takart gonosz szándékot; büszkesége és gőgje lángolt csak fel oktalan. Azok az apró dolgok, amelyek még feljegyzésre sem érdemesek, egyszer még fontosnak bizonyulhatnak. Az igazat megvallva Saruman kigúnyolta Gandalfot, aki kedvelte az általa „pipafűnek” nevezett növényt (mint mondotta: ha másért nem, legalább ezért tisztelet illeti a Kis Népet), azonban titokban megpróbálkozott vele, s idővel maga is rákapott az élvezetére. Ily módon tehát továbbra is fontos maradt számára a Megye. Rettegett a leleplezéstől, mert akkor saját megvetése fordult volna ellene; kinevették volna, mert Gandalfot utánozza, s kigúnyolták volna, hisz ráadásul lopva teszi. Ez volt tehát az ok, amiért Saruman kezdettől fogva minden ügyét titokban bonyolította le a Megyével már jóval azelőtt, hogy a kétség árnyéka is rávetült volna, amikor még alig őrizték, s aki kívánt, nyugodt lélekkel beléphetett. Saruman tehát nem kereste fel a Megyét többé személyesen, mert arról is tudomást szerzett, hogy néhány éles szemű félszerzet észrevette, s akadt néhány másik, aki szürke vagy rőt köpönyeges alakját látta az erdőkön át osonni a szürkületben, s összetévesztette őt Gandalffal.

Ettől kezdve Saruman kerülte a Megyét, mert félt, hogy továbbterjed a hír, s eljut Gandalf fülébe. Gandalf persze tudott ezekről a látogatásokról, s kitalálta céljukat is; nevetett, mert azt gondolta, ez Saruman legártalmatlanabb titka. Ám mélyen hallgatott róla, mert soha nem volt célja, hogy másokat megszégyenítsen. Mindazonáltal nem bánta, amikor a látogatások abbamaradtak, mert már régen gyanakodott Sarumanra, pedig azt az időt még ő sem látta előre, amikor Sarumannak a Megyéről szerzett ismeretei veszélyessé válnak, az Ellenség céljait szolgálják, és kis híján győzelemre vezetik. [...] "

(566.-568.oldal Befejezetlen Regék Númenorról és Középföldéről.)