Minden idők legdrágábban eladott első könyve lett JRR Tolkien A Hobbitjának első kiadása. A kötet, amit 1937-ben maga Tolkien ajándékozott az egyik korábbi diákjának Katherine Kilbride-nak, 137 ezer fontért kelt el, ami a duplája annak az összegnek, amit aukción eddig első kiadásért fizettek. Tolkien a leeds-i egyetemen tanította a nőt.

2008-ban valaki 50 ezer fontot fizetett a könyv egy példányáért, a Sotheby’s pedig arra számított, hogy a most eladott kötet 50-70 ezer font közötti áron kel majd el. A minden várakozást felülmúló könyv egy óangol bejegyzést is tartalmaz, Tolkien csodás kézírásával. A bejegyzés egy részlet Tolkien The Lost Road című időutazós sztorijából, amiben Númenor és Középfölde más korok és népek legendáival kerül kapcsolatba, és amit az író végül félbehagyott.

A Tolkien-tudós, Tom Shippey a The Road to Middle-Earth című tanulmányában a bejegyzéshez nagyon hasonló verset idéz, melynek szabadfordítására nem vállalkoznánk. Angolul így hangzik:

“There is many a thing in the West-regions unknown to me, marvels and strange beings, a land fair and lovely, the homeland of the Elves, and the bliss of the Gods ... ”

Ám az elárverezett könyvben szereplő szöveg harmadik sora eltér a Shippey által említett versétől. A tündérek hazájában rész után Tolkien azt írta: „eorclanstanas / on dunscrafum digle scninath” vagyis „drágakövek, titokban ragyognak hegyi barlangokban.

Új design került fel az oldalra, sokat nem változott ami a színvilágot illeti, de nem is ez volt a cél, csupán egyfajta tisztelgést szerettem volna kifejezni Christopher Lee előtt, és ezért Sarumanos témában keresgéltem képeket, háttereket, amikor rátaláltam a fent látható rajzra. Nekem nagyon tetszik, a három, filmekben megismert Mágust láthatjuk rajta, Barna Radagastot, Fehér Sarumánt és a Szürke Gandalfot. A kép készítőjét a bal alsó sarokban láthatjátok, akárcsak a készítés idejét. A kép a DeviantArt-ról származik.

Bár ne kellene leírnom ezeket a sorokat, és minden folyhatna tovább a saját medrében, a gyász terhe nélkül, és nekem most mégis ez jutott osztályrészemül. Ismételten a szomorúság és a gyász áztatja lelkünket, mely ellen tenni nem lehet. Nincs rá gyógyír, és nem mulasztja semmi sem a fájdalmunkat, melyet ránk ruházott Christopher Lee elhajózása. Ám nem szabad megragadnunk a gyászban, nem gondolhatunk az elmúlásra, hisz róla még sokáig fogunk ódákat zengni. Kilencvenhárom éves volt, és ebből majd ötven évet a művészeteknek adott, melyekben remekelt, és melyek révén kitörölhetetlenné vált sok millió ember életéből. Jól lehet közülünk nem sokan találkozhattak vele személyesen, viszont annál többen láttuk őt a filmvásznon, hallottuk hangját nem csak narrátorként, de különböző zeneművekben is. Köszönöm neki, hogy annyi sok mindent eljátszott, hogy annyi sok mindent elmondott és elénekelt, hogy oly tanácsokat adott nekünk, melyek értéke, most a halála után még értékesebbek lettek és kell, hogy legyenek. Lelj békére és nyugalomra ott, ahová mi most nem kísérhetünk el téged. Örökké velünk maradsz Christopher.

Nem rég ünnepelte születésnapját, nem is akárhanyadikat, pontosan a 93.-at, s mostan pedig legnagyobb szomorúságunkra a halál híre terjedt el alig néhány órája a világhálón. Christopher Lee, a mi nagyszerű Sarumanunk immár tovább hajózott a túlvilágra. Nyugodjék békében!

Cate Blanchett (Galadriel) részt vett a májusban megrendezésre került 68. Cannesi Film Fesztiválon, ahol több napon is megmutatta magát, most ezt fogom összegezni.

Május 17.-én a színésznő más ismertebb színészekkel, mint például Rooney Mara, mutatkozott a Carol fotózáson egy extrémebb fekete ruhában:

Majd pedig a Carol című film premierjén is végig vonult, gyönyörű kékes-mintás ruhában:

Cate részt vett a Sicaro film premierjén is május 19.-én, ahol jó néhány kép készült róla egy csodaszép fekete ruhában:

A Carol idén évvégén fog a mozikba kerülni az USA-ban - magyar megjelenésről még nem tudni. Egy részletet a filmből alább nézhettek meg:

" [...] Saruman hamarosan irigyelni kezdte Gandalfot, s ez a versengés végül gyűlöletté nőtt. Ezt ugyan titkolta, de érezte, hogy a Szürke Vándor az erősebb, és bár elrejti hatalmát, könnyedén befolyásolja Középfölde lakóit, noha sem félelmet, sem tiszteletet nem kelt maga iránt. Saruman nem tisztelte, mégis félni kezdett tőle, mert sosem lehetett biztos, mennyire lát bele Gandalf a gondolataiba, s szavainál nagyobb aggodalommal töltötte el, amikor hallgatott. Ezért kihívóbban és kevesebb tisztelettel szólt Gandalfhoz, mint a Tanács többi tagja, örökké ellent mondott neki, és semmibe vette tanácsait; ám titokban minden mondatát megjegyezte és magában mérlegelte, s minden lépését kifürkészte, ha tudta.

Így esett, hogy Saruman a félszerzetekkel és a Megyével is foglalkozni kezdett, máskülönben bizonyára nem fordított volna figyelmet rájuk. Eleinte nem gondolta arra, hogy gyűlölt vetélytársának barátsága a Kis Néppel kapcsolatban állhat a Tanács ügyeivel, s mindenekfelett a Hatalom Gyűrűivel. Mint ahogy eleinte nem is volt ilyen kapcsolat, és Gandalf barátsága csak az irántuk érzett szeretetéből fakadt, hacsak szíve mélyén nem húzódott meg valami előérzet felszíni gondolatain túl. Éveken át ellátogatott a Megyébe, s annak, aki hallani akart róla, készséggel mesélt a népéről is. Ilyenkor Saruman mosolyogva hallgatta, akár egy hóbortos öreg vándort, de figyelt rá.

Amikor látta, hogy Gandalf szívesen keresi fel a Megyét, Saruman maga is ellátogatott oda, persze álöltözetben és a legnagyobb titokban. Így járta be, és jegyezte fel minden útját és vidékét, amíg csak úgy nem gondolta, hogy amit lehetett, megtudott. S később, amikor már nem lett volna okos vagy kifizetődő cselekedett visszatérnie, még mindig kémeket küldött a környékre, hogy figyeljék a határokat. Mert továbbra is gyanakodott. Olyannyira elvakította elméje romlottsága, hogy meggyőződése szerint a Tanács minden tagja ravasz és előrelátó stratégiát űzött saját célja érdekében, s azt hitte, minden egyes cselekedetük erre utal. Ezért jóval később, amikor arról értesült, hogy Gollam Gyűrűjére egy félszerzet lelt rá, egyetlen gondolata az volt, hogy Gandalf kezdettől fogva tudott erről. Ezt érezte legnagyobb sérelmének, hisz úgy vélte, minden, ami a Gyűrűkkel kapcsolatos, az ő hatáskörébe tartozik. Gandalf bizalmatlansága tehát jogos volt, de ez nem csökkentette dühét.

Mindennek ellenére Saruman kémkedése és titkolózása még nem takart gonosz szándékot; büszkesége és gőgje lángolt csak fel oktalan. Azok az apró dolgok, amelyek még feljegyzésre sem érdemesek, egyszer még fontosnak bizonyulhatnak. Az igazat megvallva Saruman kigúnyolta Gandalfot, aki kedvelte az általa „pipafűnek” nevezett növényt (mint mondotta: ha másért nem, legalább ezért tisztelet illeti a Kis Népet), azonban titokban megpróbálkozott vele, s idővel maga is rákapott az élvezetére. Ily módon tehát továbbra is fontos maradt számára a Megye. Rettegett a leleplezéstől, mert akkor saját megvetése fordult volna ellene; kinevették volna, mert Gandalfot utánozza, s kigúnyolták volna, hisz ráadásul lopva teszi. Ez volt tehát az ok, amiért Saruman kezdettől fogva minden ügyét titokban bonyolította le a Megyével már jóval azelőtt, hogy a kétség árnyéka is rávetült volna, amikor még alig őrizték, s aki kívánt, nyugodt lélekkel beléphetett. Saruman tehát nem kereste fel a Megyét többé személyesen, mert arról is tudomást szerzett, hogy néhány éles szemű félszerzet észrevette, s akadt néhány másik, aki szürke vagy rőt köpönyeges alakját látta az erdőkön át osonni a szürkületben, s összetévesztette őt Gandalffal.

Ettől kezdve Saruman kerülte a Megyét, mert félt, hogy továbbterjed a hír, s eljut Gandalf fülébe. Gandalf persze tudott ezekről a látogatásokról, s kitalálta céljukat is; nevetett, mert azt gondolta, ez Saruman legártalmatlanabb titka. Ám mélyen hallgatott róla, mert soha nem volt célja, hogy másokat megszégyenítsen. Mindazonáltal nem bánta, amikor a látogatások abbamaradtak, mert már régen gyanakodott Sarumanra, pedig azt az időt még ő sem látta előre, amikor Sarumannak a Megyéről szerzett ismeretei veszélyessé válnak, az Ellenség céljait szolgálják, és kis híján győzelemre vezetik. [...] "

(566.-568.oldal Befejezetlen Regék Númenorról és Középföldéről.)

Nem rég történt az, hogy jó egészséget és kellemes ünnepet kívántunk Középfölde egyik Mágusának, s ma ismét lehetőségünk van egy hasonlóan szép és mély gesztust tenni!

Ugyanis ma ünnepli kilencvenharmadik (93!) születésnapját Középfölde Sarumánja, a Fehér Tanács feje, Vasudvard elöljárója.

Christopher Lee nagyon sok filmben vállalt szerepet, ennek okán másnap reggelig lehetne sorolni szerepeinek számát és mértékét, és én most mégis megkíméllek titeket ennek a Nyugatvégi Piros Könyvnek az elolvasásától, viszont megemlíteném, hogy Christopher szerepet vállalt két STAR WARS filmben is. Arról - gondolom - nem kell említést tegyek, hogy A Hobbit és A Gyűrűk Ura filmekben is feltűnik.

Boldog Születésnapot Christopher Lee! Remélem, láthatunk majd még sok-sok filmben.

Ma tölti 76. életévét Középfölde legnagyobb Mágusa, aki igazából soha nem is vágyott arra, hogy Középföldére menjen, de a nálánál nagyobb erőknek nem mondhatott nemet, így harmadikként ő is csatlakozott a Középföldére tartó Istárokhoz, és milyen jól tette!

Nos, ma ünnepli születésnapját Sir Ian McKellen, kinek az elmúlt ötven éves munkásságát több mint ötven díjjal díjazták! Olyan szerepeket játszott el mozifilmeken, színházi darabokban, mint II. Richárd, III. Richárd, Lear Király, Bonaparte Napóleon, Hamlet herceg, Rómeó, II. Miklós orosz cár, Adolf Hitler, Magneto és természetesen Szürke Gandalfot, Mithrandirt is ő formálta meg.

Annyi sok díjjal jutalmazták munkásságát, hogy arról talán feljegyzést sem lehet készíteni, ám nekem mégis Középfölde Szürke Zarándokaként fog az emlékezetemben élni. Elfogult lennék? Meglehet, és én még sem kérek bocsánatot emiatt. Legyen még sok szép éve e földi létben, és a földi évei után, mikor majd Nyugatra hajózik, a Legmesszibb Nyugatra, akkor véssük majd sírjára:

"Ő volt Gandalf!"

Na, de több komor szó ne essék csarnokaink falai között. A mai nap az ünnepé, egy régen várt ünnepé. Kívánjunk sok boldogságot és jó egészséget az Ezerarcú Úrnak!

Mostanában úgy tűnik a Lotr stábja nem élvezheti felhőtlenül a békés éveket, ugyanis újabb szomorú hír fogadta őket a minap. A Gyűrűk Ura filmekben, Aragorn lovaként láthatott Brego, vagy valódi nevén, Uraeus, nem régiben eltávozott a örök mezők világába. Aragornt alakító Viggo Mortensen jól kijött vele, ezt az alábbi kép is tanusítja. Nyugodj békében, Brego!