Peter Jackson alkotása már 190 millió dolláros összbevételnél jár december 13-i bemutatója óta.

Egy harmadik hete műsoron lévő produkcióra, A hobbit - Smaug pusztasága című filmre váltottak legnagyobb értékben jegyet a karácsony utáni hétvégén az észak-amerikai mozikban.

A második hobbit film 29,9 millió dollárt keresett az amerikai és a kanadai mozikban, ezzel Peter Jackson alkotása már 190 millió dolláros összbevételnél jár december 13-i bemutatója óta.

A második helyet az év utolsó hétvégéjén a Disney animációja, a Jégvarázs szerezte meg, 28,8 millió dollárral, pedig már ezt is a harmadik hete vetítik.

A harmadik legnépszerűbb mozinak A híres Ron Burgundy legendájának folytatása, a Will Ferrell főszereplésével készült Anchorman 2: The Legend Continues bizonyult 20,2 millió dollárral.

Negyedik helyen az Amerikai botrány végzett, 19,6 millió dollárral.

A Wall Street farkasa című tőzsdedráma 18,5 millió dolláros bevétellel az ötödik lett, noha karácsony napján még a második legnézettebb film volt A hobbit - Smaug pusztasága után.

Másodszor is a törp-tünde szerelemmel sokkoló Hobbit 2 - Smaug pusztasága lett a hétvége legnézettebb filmje Amerikában. Ezúttal 31 millió dollárt kerestek vele, összesen pedig 127 milliós amerikai bevételnél jár. Peter Jackson filmje világszerte 403 millió dollárt hozott eddig, vagyis jó esélye van arra, hogy megdöntse az előző rész egymilliárd dolláros sikerét. (Pedig nem sikerült túl jól, kritikánkat itt olvashatják, itt pedig egy interjút Keresztes Dániellel, aki a film orkjait rajzolta.)

A második legnézettebb film A híres Ron Burgundy legendája folytatása, az Anchorman 2 lett. Will Ferrell komédiája 26 millió dollárt hozott, összesen 40 milliós bevételnél jár. A harmadik legnépszerűbb film a Disney idei nagy dobása, a Jégvarázs lett, ami 19 millió dollárt tudott hozzácsapni a bevételeihez, így Amerikában már 191 milliónál, világszerte pedig 344 milliónál jár.

A negyedik legnézettebb film az egyik nagy Oscar-esélyes, az Amerikai botrány lett szintén 19 milliós bevétellel. A Banks úr megmentése című Tom Hanks-film lett a hatodik 9 millió dolláros hétvégi bevétellel. A filmben Hanks Walt Disneyt játssza, a magyar mozikban január 30-tól lesz látható.

Peter Jackson lassan a teljes Tolkien-életművet filmre viszi, de A hobbitot felesleges volt trilógiává bővíteni. A regény kalandossága elvész a hosszú játékidővel, de Középfölde látványa még mindig elképesztő, a sárkány megjelenése pedig biztosítja, hogy ne távozzunk csalódottan a moziból.

Az egész 1997-ben kezdődött, amikor jött egy korábban közepes horrorvígjátékokat gyártó ember, aki – ahogy az lenni szokott – a Tolkien-könyvrajongók szélsőségesen vegyes fogadtatására bejelentette, hogy megfilmesíti a fantasy-irodalom egyik legnépszerűbb darabját, A Gyűrűk Urát. Peter Jackson a stúdió nyomása ellenére – miszerint egy filmbe kellett volna sűríteni a történetet – elérte, hogy a regénysorozathoz hasonlóan trilógia formában jöjjön ki. Számítása bevált: összesen 30 Oscar-jelölésből 17-et váltott díjra, és a közönség is zabálta a filmeket.

De ami működött egy összesen több mint 1500 oldalt számláló epikus, mitologikus mű filmre vitelénél, az nem feltétlenül működik egy alig 300 oldalas sztori adaptációjánál. Merthogy Peter Jackson két megosztó próbálkozás (a 2005-ös King Kong-remake és a 2009-es Komfortos mennyország) után visszatért a hollywoodi Tolkien-ügyi hivatal elnöki székébe, és nekilátott A hobbit forgatásának. Ezt először kétrészesre tervezte, de úgy tűnik, manapság valamiért csak trilógiákban tudnak gondolkodni a filmesek, hiszen úgy szép a DVD- meg a BluRay-díszdoboz.

Miután az első részbe sikerült belesűríteni a Tolkien-univerzum szinte minden teremtményét (hobbitok, törpök, tündék, trollok, koboldok, orkok), sok lényeges cselekményre nem is jutott idő a Váratlan utazás alcímmel futott kezdő epizódban, ami lényegében egy két és félórás nyitánynak felelt meg. Már csak ezért is várhatott többet az egyszeri néző a Smaug pusztasága című második felvonástól. A végeredményben pedig tényleg nem csalódhattunk, hiszen a már szinte említésre sem szoruló, lélegzetelállító látvány mellett most a cselekmény is érdekesebb, ugyanakkor másodjára is feltűnnek azok a problémák, amelyek miatt a nem Tolkien-fanatikus nézők nem feltétlenül tudják annyira élvezni a filmet.

Most, hogy a karakterexpozíciót letudtuk az első résszel, már tényleg semmi mentségük nincs a készítőknek arra, hogy miért kellett 161 percesre nyújtani a játékidőt, ez puszta megalománia – így tényleg nehéz megtámadni a Shop-stop 2-ben Randal által felhozott érvet, miszerint „azok a hobbit-filmek csak arról szóltak, hogy egy rakás ember baktat”. A cselekmény gyakorlatilag ismét annyi, hogy menetelnek a hobbitok és a törpök, és a nem éppen biztató nevű helyeken (Ködhegység, Bakacsinerdő, Tóváros, Magányos Hegy) hol ellenségekbe (óriás pókok, ronda orkok, sárkány), hol barátokba/szövetségesekbe (néhány tünde és ember) bukkannak. Két és fél óra után elgondolkodik az ember: mennyivel is haladtunk előre? Mi történt egyáltalán ennyi idő alatt?

A legfőbb probléma, és egyben a legnagyobb különbség a Gyűrűk Ura- és A hobbit­-trilógia között a karakterekben rejlik. Míg az előbbiben ott volt Frodó, mint egyértelmű főszereplő, és a mellékszereplők is személyiséggel rendelkeztek, itt a fő karakternek kinevezett Zsákos Bilbó alig tűnik fel a vásznon, az őt körülvevő törpök pedig – talán Tölgypajzsos Thorin kivételével – még annak ellenére is tök jellegtelenek, hogy szinte karikatúraszerűen el vannak túlozva a sajátosságaik – kinek a túlsúly, kinek a szellemi sötétség jutott. Még a jó öreg Gandalffal sem tudunk szimpatizálni, az ugyanis valamiért mindig otthagyja a besorozott kisembereket a legnagyobb balhék előtt, hogy aztán drámaian tudjon feltűnni később, mint nagy megmentő.

És ez a nagy balhézós-megmentősdi, a nagy kaland kellene, hogy a történet legfőbb vonzerejeként működjön, csakhogy annyira túl van húzva az egész, olyan sok a „huhh, ez közel volt” jelenet, hogy már véletlenül sem jut eszünkbe, hogy itt még baja eshet bárkinek is. Mialatt a legképtelenebb helyzetekből másznak ki élve, a legesélytelenebb csatákból jönnek ki győztesen, egyetlen egy hősünknek sem esik komolyabb baja, vagy legalábbis az utolsó utáni pillanatban mindig megmenekülnek. Senki sem akar törpvérben tapicskolni, persze, gyerekkönyv-adaptációról van szó, de ez a súlytalan és aránytalan cselekményvezetés öli ki a valódi izgalmat az egészből, ami egy kalandfilmnél, hát, nem ártana.

És mindezek ellenére a Smaug pusztasága hatalmas moziélmény – köszönhetően az elképesztő látványnak, és az utolsó egy órának, ahol végre az alcímszereplő is feltűnik. Amellett, hogy Peter Jackson és Guillermo del Toro (Pokolfajzat, A faun labirintusa) forgatókönyvírók alapból is baromi jó szörnyeket tudnak kreálni, az egyszerre félelmetes és sebezhető Smaug megjelenése a hobbit-filmek eddigi legizgalmasabb jeleneteit rajzolja elénk. Az aranyimádó tűzokádó jelenetei alatt már tényleg lehet markolgatni azt a karfát, és ebben a végső csatában végre a zseniális Martin Freeman által alakított Zsákos Bilbóért lehet izgulni. Kicsit olyan, mintha a Jurassic Park legütősebb jeleneteit látnánk újra, a dínókat sárkányra, az embereket pedig hobbitra és törpökre cserélve.

És ha már Jackson három részre szakította a történetet, legalább tudja, hol kell elválasztani őket. Az utolsó jelenet láttán megfeledkezünk arról a másfél óráról, amikor legszívesebben kimentünk volna újratöltetni az üdítőspoharat – hisz úgy sem maradunk le semmiről –, és ekkorra egyértelművé válik: jövőre is itt leszünk a moziban. A nehezén, úgy tűnik, már túl vagyunk.

Egy kicsit késve hozom nektek az elmúlt hetekben megjelent still képeket - hivatalos filmjelenet képeket -, melyek a Hobbit 2.: Smaug pusztasága című filmet népszerűsítette. Aki látta már a filmet, azoknak sok új információt nem szolgál, aki meg még nem, annak viszont igazi csemege lehet:

A Hobbit 2. - Smaug pusztasága című filmet már játszák a magyar mozikban!

Szerdán 49 országban mutatták be Peter Jackson Hobbit-trilógiájának második részét, a Smaug pusztaságát. Az amerikai bemutató majd csak ma éjfélkor lesz, de rögtön az első hétvégére legalább 80 millió dolláros bevételt várnak. Franciaországban 2,8 milliód dollárral azonnal az első helyen nyitott a film.  A gyártók biztosak benne, hogy a Smaug is hozza majd az előző Hobbit-film 303 millió dolláros amerikai bevételét, globálisan pedig eléri vagy akár meg is haladja az első rész termelte 1 milliárd dollárt. Az amerikai kritikák többsége is azt emeli ki, hogy a második rész jobban sikerült az elsőnél, így akár még nagyobb bevétel is összejöhet.

A filmet nagyon eltérő időpontokban mutatják be, Ausztráliában és Oroszországban jövő héten, de Japánban például csak február végén. A kínai bemutató időpontjáról, ami a bevétel nagy részét adná, még nincs híre a Warnersnak.

A hobbit – Smaug pusztasága filmről a kritikánkat itt olvashatja.

Nem sokára, mi is odaérünk Smaug pusztaságára, de addig még hosszú az út. S az utunk veszélyes lesz, koboldokkal, vargokkal kell majd csatákat vívnunk, kik most  kegyetlenebbek és szervezettebbek, mint amilyenek valaha is voltak. Sötétedik s beköszönt a tél, a fáklyánk utolsó lángja ellibben az éj sötétjében. A víz deresedik s majd jéggé fagy, alant a Sebes-folyó felett el száll majd az Iszonyat. Ott vár ránk már Smaug, a Rettenthetetlen, az Erős, a Legádázabb, s Legbölcsebb, kinek pikkelyei és páncélja sokszorta erősebb, mint a Khazad-dûm-i mithril. "Olyasmi van készülőben, amit még a hollók sem hallottak."

Nyolc óra és oda érünk, nyolc óra és pusztításunknak nyoma marad, de sose keseredjünk el, van miért küzdenünk! Én ezzel a dallal kívánok mindnyájatoknak sok sikert a mai harcaitokhoz, s, ha már így adódott, TALÁLKOZZUNK SMAUG PUSZTASÁGÁN, a Magányos Hegy lábainál. Ahogy a madár száll, pirkadatkor. :)

"A látóhatár peremén pedig ott derengett a Magányos Hegy. Legmagasabb csúcsán halványan világított a hó."